A VALÓS "román" őstörténet, azaz a VÁNDORLÁSI ELMÉLET

És akkor a végkifejlet. 

Ha a románok nem a dákok leszármazottai és nem éltek mindig a mai románia területén, akkor kik ők és honnan származnak? 

Két kiindulási alapunk van: az egyik a román nyelv maga, a másik pedig az írott források. 

Román részről a vándorlást elsősorban azért szokás elutasítani, mert látszólag ez a két dolog ellentmond egymásnak: a román nyelv latin eredete nem vitakérdés, hanem tény, a vándorlás kiindulási pontja viszont a balkán görög nyelvű övezetébe mutat. 

A korábban már említett Jirecek vonal szerint ugyanis a balkánon Illíria, nyugat Moesia és Dacia voltak latin nyelvű provinciák, a többi terület nem. A 12-13. századi román migráció kiindulási pontja viszont a mai Macedónia területe.

Először fejtsük meg a latin nyelv problémáját. 

A korábbi, nyelvi kérdésekkel foglalkozó postban már leírtam, hogy Dacia miért nem lehetett a román nyelv kialakulásának helyszíne, ezen kívül viszont csak Illíria jön igazán szóba (Moesia vegyes nyelvű volt). 

Az illír leszármazás és a Macedóniából kiinduló migráció azonban csak látszólag zárja ki egymást. 

Ha ugyanis a 12. század előttről is megnézünk néhány bizánci forrást, akkor rögtön meglesz a kapcsolat. 

A korábban már hivatkozott Strategikon az egyik legfontosabb láncszem, amely az Illíria területéről délre menekülő latinokat is megemlíti, ezzel megadva a kapcsolatot a nyelv kialakulása és a vándorlás kiindulópontja között: 

A 6. század végi avar/szláv támadások miatt a bizánci birodalom balkáni területeiről a latin/görög népesség délre menekült, jobban védett helyekre. 

Ennek eredményeképpen alakult ki egy latin nyelvű tömb a mai Ohrid város környékén (Nyugat-Macedónia). 

Ennek a latin nyelvű tömbnek a maradványai ma is megtalálhatóak a térségben, bár eléggé asszimilálódott állapotban, őket hívják arománoknak ill. megleno románoknak. Valószínűleg a középkorban sokkal magasabb lehetett a számuk.

Ezen kívül több bizánci forrás is említi a vlachokat a térségben, pl. Anna Komnena Alexiadja, és komolyabb kutatómunkával valószínűleg még több forrást lehetne találni. (aki tud ilyet, sportszeletet kap). Ráadásul ha a korábban a kontinuitással kapcsolatban hivatkozott forrásokat jobban megnézzük, azok között is találunk olyat, amely alátámasztja ezt, ilyen pl. a gotlandi kő.

A 12. századi északi irányú vándorlás megint viszonylag jól dokumentálható: 

olyan területeken bukkannak fel vlachok, ahol korábban nem voltak: 

Bulgáriában, Szerbiában, majd a 12. század elején Magyarország déli határainál. 

(Erdélyben csak 1273 tavaszán, Beszterce-Naszód megyében, a Bars kun  kagán uralta Moldovából a Keleti-Kárpátokon áthajtva nyájaikat. Na, ilyet még az Itáliában tanult papok sem láttak, nemhogy a tatárjárást megúszott magyarság!)

Mindenképpen tehát egy olyan folyamatról van szó, amelynek vannak írott forrásai, nem kerül ellentmondásba a nyelvi és vallási tényekkel, mint a kontinuitási elmélet, és illeszkedik is azoknak a népeknek és országoknak a történelmébe, amelyekkel kapcsolatba kerültek, szemben a kontinuitással.

Tehát akkor mit is mondhatunk?

 Leginkább azt, hogy a románok valószínűsíthetően Illíria romanizált népességének a maradványai (másik részük helyben maradt, az ő leszármazottaik voltak a dalmátok), 

akik a 6. század végi barbár támadások miatt először délkeletre húzódtak, majd miután a 11. század elején Bizánc legyűrte Bulgáriát, ezzel újraegyesítette a Balkánt, ami a térség prosperitásához vezetett,

 és az Ohrid környéki terület túlnépesedett, ami megindította a népességfelesleg északi irányú vándorlását. 

Mivel a vlachok tradícionálisan magashegységi állattenyésztők voltak, nem okozott nekik nehézséget a szerbiai hegyvidékek, ill. a nyugati balkán hegység hegyi legelőit benépesíteni, majd eljutni az al Dunáig. 

És ez az a pont amikor megjelentek a Dunától északra.

Nem tudom ki hogy van vele, de ha román lennék, nekem ezt a verziót elfogadni sem lenne nehéz, ez sem kevésbé "dicső", mint a kontinuitás. 

Igaz, vélt történelmi jogot nem lehet vele Erdélyre fabrikálni, 

de mint tudjuk, a területszerzés sosem a bíróságon dől el. (Kivéve: az Erste Wiener Verdikt....:-D)

Bevezetés a "román" őstörténetbe

"Bevezetés" a román őstörténetbe

A román őstörténet bizonyos értelemben egyedülálló dolog a történettudományban, ugyanis amellett hogy központi szerepet játszik a román nemzeti identitásban, szigorúan tudományos érvekkel könnyedén megcáfolható az összes eleme. Vagyis lényegében egy mesterségesen fabrikált és hamis teóriáról van szó, amely azonban már teljesen beépült a románok identitásába, és jelentős részt a nemzetközi laikus közvélemnyébe. Maga a téma tehát meglehetősen összetett.

Adott egyrészt az ún. dáko-román kontinuitás elmélet, vagyis a Romániában axiómaként elfogadott őstörténet, amely kapásból több posztot is megér, mivel igen összetett "bizonyítása" van. Emellett természetesen felmerül a kérdés, hogy ha ez az elmélet hibás, akkor a románok mégis honnan származnak? És végül az is egy érdekes problémakör, hogy hogyan tudott ez a fikció így elterjedni a román és részben a nemzetközi köztudatban. Ez a gondolatsor már messzire vezetne, de talán van értelme megkapirgáli a történettudomány és a politika kapcsolatát.

Nézzük először magát a kontinuitás elméletet. Maga az elmélet nem egy szilárd valami, csak a végkövetkeztetése adott: a románok a dákok és az őket legyőző rómaiak utódai, akik mindig is ott éltek ahol ma Románia területe van. Az ezt alátámasztó érvkészlet már kevésbé kőbe vésett. A részleteken román történészkörökben is vita van, ami nem meglepő, mert ez az állítás meglehetősen sok ellentmondást eredményez a felmerülő forrás és tényanyaggal (és akkor finoman fogalmaztam). De dacára minden vitának, néhány embert leszámítva a kontinuitást egyetlen történész sem meri megkérdőjelezni (vagy nem is akarja). Magába a cáfolatba itt most nem akarok belemenni, ez külön cikkek témája lesz terveim szerint.

Az elmélet bizonyítékai sokrétűek: alapját azonban "logikus következetetések", azaz magyarán spekulációk és ezekből fabrikált axiómák képezik: "a dákok éltek Erdély területén, ma a románok élnek ott, tehát a románoknak a dákok leszármazottainak kell lennie". Természetesen ha csak ennyi lenne az egész, akkor még nem vennék komolyan az eredetmondát külföldön, úgyhogy akadnak más bizonyítékok is: vannak hivatkozások írott forrásokra, hivatkoznak régészeti leletekre is. Azonban ha valaki veszi a fáradtságot és konkrétan utánajár minden egyes forrásnak, akkor az esetek nagyon nagy részében kiderül, hogy valami turpisság áll a dolgok mögött: források félremagyarázása, tudatos ferdítések, stb. A dolog trükkje azonban pont ebben van: a régészeti leletekhez külföldről meglehetősen nehéz lenne hozzáférni (igaz, 1918-ig magyarok is kutattak Erdélyben), az írott források tanulmányozásához további nyelvismeret szükségeltethet (latin, vagy görög). És mindezen miért rágná át magát bárki is? A román őstörténet ugyanis csak a románok számára érdekes, egy külföldi csak utalás szinten fog foglalkozni a dologgal, ahhoz meg bőven elég, ha egy összefoglaló műben utánanéz.

Nos, mint a fentiekből kiderülhet, ez az egész teória egy komplex rendszert képez: az elemei szervesen illeszkednek egymásba, de ha a szükség úgy kívánja, el is távolíthatóak, rugalmasan alakíthatóak. És ha a témáról vita folyik, akkor még azt is figyelembe kell venni, hogy az átlag románt a közoktatás arra kondícionálta, hogy mindezt axiómaként fogadja el: nem egyszerűen tudományos vita alakul ki, ha velük vitatkozik az ember az őstörténetükről, hanem a részükről érzelmi is: beléjük van nevelve, hogy ők a dákok-rómaiak leszármazottai, ősi nép amely sok dicső tettet vitt végbe. Mindezt megkérdőjelezni egyet jelent a nemzeti identitásuk megkérdőjelezésével.

Miután a fentiekben elég alaposan lehúztam róluk a keresztvizet, most megvédem őket: ez a fajta dicső múlt fabrikálás korántsem román sajátosság: majd minden európai nemzet jellemzője. A románok e tekintetben tehát maximum extrém példának számítanak, de nem rendkívülinek. Maga a jelenség is nagyon könnyen megérthető, ugyanis az elmélet gyökerei a 19.századba nyúlnak vissza, amikor is a román politika fő törekvése a román lakta területek egyesítése volt, és minden lehetséges eszközt felhasználtak e cél elérésére. A történettudomány nacionalista célok elérésére szolgáló eszközként való alkalmazása tehát nem rendkívüli. A nyugat európai elterjedése az elméletnek sem az, mivel a románok tudatos propagandát folytattak a nagyhatalmak megnyeréséért, az átlag magyar történész meg sose szeretett idegen nyelven publikálni, a politikai vezetés meg nem látta szükségét annak hogy más nemzetek nyomulását ellensúlyozza, még arról sem vagyok meggyőződve, hogy egyáltalán tisztában volt a jelenséggel. (Itt zárójelben azért egy dolgot le kell szögezni: a XX. század eleji román területszerzési sikerek nyilvánvalóan nem holmi eredetmítoszok következménye voltak, tehát az a felvetés, hogy "aki dicső múltat fabrikál magának, vagy történelmi jogot, az sikeres lesz, aki meg nem az elbukik" ebben a formában hülyeség. De ennek a boncolgatása már messzire vezetne.) A legtöbb európai nemzet történetírása a XX. században kinőtt ebből a gyerekcipőből, a román viszont nem. Ennek a fő oka valószínűleg a Ceaucescu korszakban keresendő, amely a gazdasági sikertelenséget nacionalizmussal kompenzálta és míg a legtöbb szocialista országban a diktatúra folyamatosan puhult, Romániában mindez fordítva történt. Tehát annak, hogy ez a fake elmélet még mindig ennyire kritikátlanul elfogadott, ez a fő oka. Ami bizakodásra adhat okot, az az, hogy az utóbbi időben már arrafele is egyre több a kritikus hang, de mivel ez a fajta őstörténet közben a román identitás alapjává vált, még sok időre lesz szükség, míg az elmélet végleg a kukába kerül.

Hülye gyökér csürhe!

Kun volt-e Vlaicu vajda? – interjú Kádár Gyula történésszel

Az új román kulturális miniszter, Puiu Haşotti leállíttatta a Basarab fejedelmi család származását célzó kutatásokat – írta szerdán a Székely Hírmondó. 

A bukaresti régészeti intézet kutatócsoportja DNS-vizsgálatot végzett Vlaicu Vodă maradványain, a cél az volt, hogy tisztázzák végre a román vajdák eredetét. 

A Székely Hírmondó megkérdezte az ügyben Kádár Gyula történészt, a Történelmi Magazin folyóirat főszerkesztőjét.

– Ki volt I. Vladislav, románosított néven Vlaicu vajda?

– Vlaicu a 14. század második felében Havaselve vajdája volt. Sírja Curtea de Argeşen található. Mielőtt bővebben beszélnénk róla, meg kell jegyezni, hogy erős túlzás, amikor a román vajdák sírjai feltárásának során ezerötszáz–kétezer évet emlegetnek. Az első román vajdákról csak a 13. századtól beszélhetünk, tehát legfeljebb 800 éves történelmi múltat lehet igazolni. Talán Vlaicu sírja az egyik legkorábbi, de ez is mindössze 635 évre tekint vissza, ami pedig háromszor kevesebb, mint a kétezer év. A Vlai­cu vajda maradványait tartalmazó sírt idén június 28-án, a Román Tudományos Akadémia jóváhagyásával tárták fel. I. Basarab Vladislav 1325–1377 között élt, 1364-től uralkodott. Édesanyja magyar származású, a magyar királyok távoli rokona, Dobokay Klára volt. Némely román történetíró Doamna Mariát emleget. Vladislav, románosan Vlaicu édesapja Nicolae Alexandru, a vajdaságot alapító Basarab fia volt. A Basarabok kun–tatár származása nyilvánvaló, családfájuk visszavezethető egészen Dzsingisz kánig. Rásonyi László turkológus professzor szerint a Basarab szó jelentése „leigázó apa”, a török „bas” leigázni, lenyomni jelentéssel bír. A Havaselvét megalapító vajda az Aranyhorda hercege, Batu kán ükunokája, Dzsingisz kán hetedízigleni leszármazottja volt.

– Miért baj az, ha egyértelműen bebizonyosodik, hogy Vlaicu vajda kun származású volt?

– Számukra jobb a mítosz, azaz a dák–római származtatás, az imaginárius őstörténet, mert azzal igazolni lehet a több ezer éves ősiséget Erdélyben és a mai Románia egész területén. Míg a kun származású vajdák létezésének elismerése azt mutatná, hogy a vlachokat, a románok elődeit, a hajdani Kunország területén a kun vezetőréteg szervezte államba. El kellene ismerni, hogy a román etnogenézis része a kun is. Ez baj Bukarestnek, mert még mindig fontosabb a „tiszta” dák–római származás tézise, mint elfogadni, hogy a román államiság kezdete a kunokhoz kötődik, tehát csak a 13–14. századig vezethető vissza. Nos, ezért kellett leállítani a DNS-vizsgálatokat is.

– Mikor jön el az idő, amikor nyíltan, tudományos megközelítésben lehet majd beszélni a románok korai történelméről?

– Nyíltan és őszintén csak akkor fognak beszélni erről, amikor már a székely tömbmagyarságot is felszámolták, úgy, ahogy Erdély magyar régióival és városaival tették. Akkor talán elmondják, milyen kár, hogy a szorgalmas német és magyar lakosság kis lélekszámban él Erdélyben, mert e régió kulturálisan és gazdaságilag is gazdagabb lenne. Ha megvalósul a magyartalanítás, akkor már nem kell tartani Erdély elvesztésétől, akkor már nem lesz szükség a történelem meghamisítására sem.

Ehhez szükséges adalék: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/a_kunok_magyarorszagon/pages/004_a_kunok_nemzetsegi.htm

Sajnos - vagy szerencsére - KUN VEZÉRT, KUN HARCOST nem találtam, Kötöny és  képe  nincs meg, Kun László meg IV László árpádházi magyar király volt.

Gyilkosa, Törtel kun tárkány képe nem maradt fönn- érthetően.

Felteszem ide Csanád vezér szobrát, mint ázsiai lovasnomád arc megjelenítését (Temesváron van!) és egy grafikát prof. László Gyulától, az ásatásai alapján való kun harcosról.

Egyébként tök úgy néztek ki, mint a tatárjárás előtti magyarok.....

CSANÁD

 S a KUNOK:

800 évig ilyen népek uralkodtak a vlachokon, 100 évig a keresztény magyarok, 500 évig az iszlám törökök..... S ők valami i.sz.150 lörül leigázott dák rokonságról álmodnak.

Dombrán penget a kun bator.

Barabás Miklós székely újságíró: A Constantin "ROMANU-VIVU" 1948-49-es tömeggyilkos emlékművéről

A mutyizás mesterműve: Marosvásárhelyen EMLÉKMŰVET építenek (és nem szobrot) Constantin Romanu Vivu „forradalmárnak”, döntött csütörtöki ülésén a városi tanács.

http://www.e-nepujsag.ro/…/%C3%BCl%C3%A9sezett-marosv%C3%A1…

Hova jutottunk? Hát ide jutottunk. Miután Nagyenyeden Axente Sever „negyvennyolcas forradalmár”- ról már neveztek el utcát, városnegyedet, iskolát és természetesen szobrot is kapott- most Marosvásárhely következik. Marosvásárhelyen már létezik egy Constantin Romanu Vivu utca, a Faipari Szakközépiskolában már szobra is van talán a „forradalmárnak”, most ezek szerint köztéri emlékművet is kap.

Constantin Romanu Vivu csakúgy mint Axente Sever, Avram Iancu és a többiek, az erdélyi román negyvennyolcas „forradalmárok” közé tartozik. A magyar és román történetírás különböző módon ítéli meg tevékenységüket. A román történetírás szerint az erdélyi románok jogos követelései érdekében harcoltak, negyvennyolc szellemében, addig a magyar történetírás szerint legjobb esetben ellenforradalmárok voltak, hiszen a Habsburgok oldalán léptek fel. A magyar történetírás már a XIX- ik században részletesen feltárta és bemutatta ezen személyiségek részvételét és aktív szerepét az erdélyi polgárháborúban 1848 őszétől 1849 kora tavaszáig. Mint minden etnikai alapú polgárháborúban sajnos ebben is volt népirtás. Erdély történetében ez az az időszak, amikor magyar lakosság szinte teljesen eltűnt egyes falvakból, városokból, vidékekről (például Magyarigenből- Fehér megyében, amelyik azóta is csak nevében magyar). A legismertebb azonban Nagyenyed, Zalatna és Abrudbánya magyarságának a pusztulása.

http://erdely.ma/dokumentum.php…

https://ro.wikipedia.org/…/Discu%C8%9Bie:Masacre_%C3%AEn_Tr…

Úgy tűnik, hogy a népirtás gondolata nemcsak Dél- Erdélyben fogalmazódott meg, hanem ezzel a Székelyföld perifériáján is próbálkoztak, értelemszerűen Marosvásárhely környékén. Ennek a történetnek a kulcsszereplője Constantin Romanu Vivu, aki 1848. december 15 után több környékbeli településen (Panitban, Nyárádselyében, Székelykövesden) „lefegyverezi” a székely, magyar „milíciákat”. Ugyanígy Axente Sever is csak „lefegyverezte” a nagyenyedieket (à la Srebrenica).

http://www.dacoromania-alba.ro/nr25/ioan_axente_sever.htm

Sajnos nem tudtam kideríteni azt, hogy a „lefegyverzés”- nek mennyi áldozata volt, de a párhuzam alapján sejthetjük, hogy ez is a pusztításról, népirtásról szólt. Vivut 1849 januárjának végén a magyar hatóságok elfogták, majd nem sokkal később Marosszentgyörgy határában magyarok meglincselték (miközben a marosvásárhelyi hadbíróság döntése értelmében a foglyot Debrecen irányába(?) szállították)

Hihetetlenül szomorú, hogy az érdekvédelem elfogadta azt, hogy ennek a vitatott történelmi személyiségnek is szobrot állítsanak a városban (Guşa után ennek is). Abban a városban, amelynek környékén „lefegyverző” akciói következtében számos polgári személy lelhette halálát. Ennyire gyenge lenne az RMDSZ marosvásárhelyi frakciója, hogy ezt sem tudja megakadályozni? Nem érdekli őket ez sem? Költői kérdések ezek, de azt elutasítom, hogy ez egy alku része (ugyanis cserébe mi Bethlen Gábor szobrot kapnánk). Egyrészt megalázó Vivunak megszavazni a szoborállítást, másrészt a Bethlen szobor csak egy ötlet, amit majd kérni fog az RMDSZ a várostól. Az érdekképviselet érdekérvényesítő erején gondolkodva megint Nagyenyed jut eszembe, csakhogy az ottani 19 fős városi tanácsban csupán hárman RMDSZ- sek!

http://www.aiud.ro/ConsiliulLocalAiud/Componenta.aspx

Hogy hova jutottunk?- Tettem fel a kérdést a legelején. Oda, hogy marosvásárhelyi román értelmiségiek vesznek védelmükbe bennünket, marosvásárhelyi magyarokat és értetlenkedve fejezik ki nemtetszésüket az újabb magyarellenes provokáció miatt. Ők is érzékelik, hogy a Florea féle „harmónia” valójában mit jelent: magyarellenes provokálást, ami teljesen fölösleges szerintük.

http://www.inmures.ro/razboiul-surd-al-busturilor/

Hogy hova jutottunk? Senki sem hinné el: a székely vértanúkhoz. A fenti cikket olvasva, arra gondolhatnánk, hogy az új- szerpentin környékére tervezik a szobrot. Pedig dehogy.

http://www.zi-de-zi.ro/constantin-romanu-vivu-volum-de-val…/

Ameddig arról lamentálunk, hogy Romániában, Marosvásárhelyen mindent kaotikusan, koncepció nélkül akarnak megvalósítani, akkor ebben a projektben egy nagyon aprólékosan, jól kidolgozott tervet látok kibontakozni. Cătălin Hegheş még csak úgy tudja, hogy az emlékmű (nem szobrot akar Florea, hanem egy emlékművet, hasonlót amilyent 1936- ban a román hatóságok Marosvásárhelyen építettek CRV- nak- ezt is helytelenül értette meg Hegheş) az új szerpentin környékére fog kerülni. A román napilap cikkét elolvasva változik a helyszín (a projekt „kezdeményezője” maga Florea mondja a cikkben), az emlékművet a jelenlegi Constantin Romanu Vivu utca végén található parkba tervezik, PÁR MÉTERRE A SZÉKELY VÉRTANÚK EMLÉKMŰVÉTŐL!!!! Csak most értettem meg, hogy miért kellett ezt az utcát a Vivura átnevezni, most értettem meg, hogy mi a rendeltetése annak a körforgalomszerűségre emlékeztető (eddig teljesen értelmetlennek tűnő) építménynek, amelyik az utca végén látható. A dolog pikantériája az is, hogy Florea mellett Bretfelean marosvásárhelyi rendőrfőnök is jelen van a kezdeményezők között, aki hihetetlen, de még egy Vivuról szóló tanulmányt is megjelentetett pont a napokban. Nem kispályás történet, minden egybevág, minden talál, kiegészíti egymást! Nem hiszem, hogy a városháza osztályvezetői dolgoztak az ügyön.

És mindez történik a marosvásárhelyi tanács legerősebb frakciójának közreműködésével, amelyik abban bízik, hogy majd Floreaék jókedvükben megengedik, hogy felavassunk egy Bethlen Gábor szobrot valahol a Sörpatika környékén, talán a Pártszigeten. Kiszorultunk a Főtérről, az iskolákból, a közintézményekből, a jól fizetett munkahelyekről, most következik a periférián található néhány emlékhely meghódítása, a végső roham. És ezt nyugodtan megtehetik, hiszen bennünket senki sem képvisel. Ja bocsánat, az érdekképviseletünk sokkal fontosabb dologgal van elfoglalva, jelenleg a Kombinát bezárását készíti elő (kampányol, blöfföl). Teljesen érthetetlen tanácsosaink együttműködési készsége a Florea/ Bretfelean által képviselt projekttel.

Egy olyan városban ahol Floreaék bennünket zavartalanul Vivu szoborral provokálhatnak, a magyar feliratokat irgalmatlanul üldözik a közterekről és az iskolákból, mindenképpen úgy látom, hogy egy TELJESEN ÚJ ÉRDEKVÉDELEMRE VAN SZÜKSÉG!

Várom az észrevételeket (és ha gondoljátok a megosztásokat smile emoticon )!

EGY "GYERMEK"_föstmény a HŐSRÜL.....elképesztő!

"Jómódú" erdélyi román polgár a XIX. század közepénMéghogy "el voltak nyomva...."