A mutyizás mesterműve: Marosvásárhelyen EMLÉKMŰVET építenek (és nem szobrot) Constantin Romanu Vivu „forradalmárnak”, döntött csütörtöki ülésén a városi tanács.
Hova jutottunk? Hát ide jutottunk. Miután Nagyenyeden Axente Sever „negyvennyolcas forradalmár”- ról már neveztek el utcát, városnegyedet, iskolát és természetesen szobrot is kapott- most Marosvásárhely következik. Marosvásárhelyen már létezik egy Constantin Romanu Vivu utca, a Faipari Szakközépiskolában már szobra is van talán a „forradalmárnak”, most ezek szerint köztéri emlékművet is kap.
Constantin Romanu Vivu csakúgy mint Axente Sever, Avram Iancu és a többiek, az erdélyi román negyvennyolcas „forradalmárok” közé tartozik. A magyar és román történetírás különböző módon ítéli meg tevékenységüket. A román történetírás szerint az erdélyi románok jogos követelései érdekében harcoltak, negyvennyolc szellemében, addig a magyar történetírás szerint legjobb esetben ellenforradalmárok voltak, hiszen a Habsburgok oldalán léptek fel. A magyar történetírás már a XIX- ik században részletesen feltárta és bemutatta ezen személyiségek részvételét és aktív szerepét az erdélyi polgárháborúban 1848 őszétől 1849 kora tavaszáig. Mint minden etnikai alapú polgárháborúban sajnos ebben is volt népirtás. Erdély történetében ez az az időszak, amikor magyar lakosság szinte teljesen eltűnt egyes falvakból, városokból, vidékekről (például Magyarigenből- Fehér megyében, amelyik azóta is csak nevében magyar). A legismertebb azonban Nagyenyed, Zalatna és Abrudbánya magyarságának a pusztulása.
Úgy tűnik, hogy a népirtás gondolata nemcsak Dél- Erdélyben fogalmazódott meg, hanem ezzel a Székelyföld perifériáján is próbálkoztak, értelemszerűen Marosvásárhely környékén. Ennek a történetnek a kulcsszereplője Constantin Romanu Vivu, aki 1848. december 15 után több környékbeli településen (Panitban, Nyárádselyében, Székelykövesden) „lefegyverezi” a székely, magyar „milíciákat”. Ugyanígy Axente Sever is csak „lefegyverezte” a nagyenyedieket (à la Srebrenica).
Sajnos nem tudtam kideríteni azt, hogy a „lefegyverzés”- nek mennyi áldozata volt, de a párhuzam alapján sejthetjük, hogy ez is a pusztításról, népirtásról szólt. Vivut 1849 januárjának végén a magyar hatóságok elfogták, majd nem sokkal később Marosszentgyörgy határában magyarok meglincselték (miközben a marosvásárhelyi hadbíróság döntése értelmében a foglyot Debrecen irányába(?) szállították)
Hihetetlenül szomorú, hogy az érdekvédelem elfogadta azt, hogy ennek a vitatott történelmi személyiségnek is szobrot állítsanak a városban (Guşa után ennek is). Abban a városban, amelynek környékén „lefegyverző” akciói következtében számos polgári személy lelhette halálát. Ennyire gyenge lenne az RMDSZ marosvásárhelyi frakciója, hogy ezt sem tudja megakadályozni? Nem érdekli őket ez sem? Költői kérdések ezek, de azt elutasítom, hogy ez egy alku része (ugyanis cserébe mi Bethlen Gábor szobrot kapnánk). Egyrészt megalázó Vivunak megszavazni a szoborállítást, másrészt a Bethlen szobor csak egy ötlet, amit majd kérni fog az RMDSZ a várostól. Az érdekképviselet érdekérvényesítő erején gondolkodva megint Nagyenyed jut eszembe, csakhogy az ottani 19 fős városi tanácsban csupán hárman RMDSZ- sek!
Hogy hova jutottunk?- Tettem fel a kérdést a legelején. Oda, hogy marosvásárhelyi román értelmiségiek vesznek védelmükbe bennünket, marosvásárhelyi magyarokat és értetlenkedve fejezik ki nemtetszésüket az újabb magyarellenes provokáció miatt. Ők is érzékelik, hogy a Florea féle „harmónia” valójában mit jelent: magyarellenes provokálást, ami teljesen fölösleges szerintük.
Hogy hova jutottunk? Senki sem hinné el: a székely vértanúkhoz. A fenti cikket olvasva, arra gondolhatnánk, hogy az új- szerpentin környékére tervezik a szobrot. Pedig dehogy.
Ameddig arról lamentálunk, hogy Romániában, Marosvásárhelyen mindent kaotikusan, koncepció nélkül akarnak megvalósítani, akkor ebben a projektben egy nagyon aprólékosan, jól kidolgozott tervet látok kibontakozni. Cătălin Hegheş még csak úgy tudja, hogy az emlékmű (nem szobrot akar Florea, hanem egy emlékművet, hasonlót amilyent 1936- ban a román hatóságok Marosvásárhelyen építettek CRV- nak- ezt is helytelenül értette meg Hegheş) az új szerpentin környékére fog kerülni. A román napilap cikkét elolvasva változik a helyszín (a projekt „kezdeményezője” maga Florea mondja a cikkben), az emlékművet a jelenlegi Constantin Romanu Vivu utca végén található parkba tervezik, PÁR MÉTERRE A SZÉKELY VÉRTANÚK EMLÉKMŰVÉTŐL!!!! Csak most értettem meg, hogy miért kellett ezt az utcát a Vivura átnevezni, most értettem meg, hogy mi a rendeltetése annak a körforgalomszerűségre emlékeztető (eddig teljesen értelmetlennek tűnő) építménynek, amelyik az utca végén látható. A dolog pikantériája az is, hogy Florea mellett Bretfelean marosvásárhelyi rendőrfőnök is jelen van a kezdeményezők között, aki hihetetlen, de még egy Vivuról szóló tanulmányt is megjelentetett pont a napokban. Nem kispályás történet, minden egybevág, minden talál, kiegészíti egymást! Nem hiszem, hogy a városháza osztályvezetői dolgoztak az ügyön.
És mindez történik a marosvásárhelyi tanács legerősebb frakciójának közreműködésével, amelyik abban bízik, hogy majd Floreaék jókedvükben megengedik, hogy felavassunk egy Bethlen Gábor szobrot valahol a Sörpatika környékén, talán a Pártszigeten. Kiszorultunk a Főtérről, az iskolákból, a közintézményekből, a jól fizetett munkahelyekről, most következik a periférián található néhány emlékhely meghódítása, a végső roham. És ezt nyugodtan megtehetik, hiszen bennünket senki sem képvisel. Ja bocsánat, az érdekképviseletünk sokkal fontosabb dologgal van elfoglalva, jelenleg a Kombinát bezárását készíti elő (kampányol, blöfföl). Teljesen érthetetlen tanácsosaink együttműködési készsége a Florea/ Bretfelean által képviselt projekttel.
Egy olyan városban ahol Floreaék bennünket zavartalanul Vivu szoborral provokálhatnak, a magyar feliratokat irgalmatlanul üldözik a közterekről és az iskolákból, mindenképpen úgy látom, hogy egy TELJESEN ÚJ ÉRDEKVÉDELEMRE VAN SZÜKSÉG!
Várom az észrevételeket (és ha gondoljátok a megosztásokat smile emoticon )!
 |
| "Jómódú" erdélyi román polgár a XIX. század közepénMéghogy "el voltak nyomva...." |
Örülök, hogy a bátor erdélyi történész KŐKEMÉNYEN odabasz a semmilyenfajta, gyökértelen, FRANCIA ERŐBŐL megszállóként viselkedő büdös oláhok tertteiről!!!
VálaszTörlés